Magától értetődik, hogy a toalettre feltétlenül szükség van a mindennapi életünkben és az határozottan megváltoztatta a modernkori szennyvízkezelést is. Valójában vitathatatlanul az emberiség történetének egyik legfontosabb találmánya.
Szerény kezdet
A toalettnek, amint azt ma ismerjük, a WC-nek nagyon szerény, de mégis érdekes kezdete volt. Első pillantásra valószínűleg nem tűnik úgy, de a WC-nek lenyűgöző története van. A rómaiak olyan csatornázási rendszerrel rendelkeztek, mint amilyennel mi is rendelkezünk napjainkban. Egyszerű melléképületeket vagy mosdókat építettek közvetlenül a Tiberis folyóba öntött csatornák folyóvizei fölé. A rómaiak gyorsan rájöttek, hogy az áramló víz jelentősen javította az emberi hulladék ártalmatlanítását. Ahogy a korai civilizációk is megértették, az áramló vizet használó hulladékterületek hozzáférhetőbbé váltak, és drámai módon hozzájárultak az ember hulladékártalmatlanítási problémáinak javításához, többek között a betegségek csökkentéséhez is. Azt gondolhatja, hogy mire beköszöntött a középkor, a toalettek és a csatornarendszerek drasztikusan javultak. Sajnos téved, mert a dolgok ekkor sokkal rosszabbak lettek.
A Római Birodalom bukása óta az általuk kifejlesztett szennyvízrendszert nem alkalmazták egész Európában. Sok elmélet létezik, hogy miért volt ez. Néhányan úgy vélik, hogy annak a pogány elképzelésnek az oka, hogy a víz értékes tisztítószer, ezért nem szabad mosakodásra használni, mivel azzal szennyezi a vizet az ember. Az elkövetkező 1000 évben tehát az emberek távoli mezőkön, kamrákban vagy az utca közepén végezték el a dolgaikat, amiket ma egy illemhelyen szoktunk. Sir John Harrington találta fel az első modern beltéri WC-lehúzó mechanizmust. Kifejlesztette a mellékhelységet is, de csak kettőt készített, mivel nagyon drága volt a felépítése. Ő volt az, aki először készített el egy lehúzható toalettet a saját otthonához és egyet a keresztanyjának, I. Erzsébet angol királynőnek.